Egy különleges kapcsolat névben hordozott rezgés, mellyel nagy utat jártunk be, amíg ebben a formában formált és alakított.
A név megmaradt, már másképpen , magomban hordozott.
Égi üzenetek voltak, maradnak és lesznek, folyamatosan növesztve a megértést, kellő nyitottságot igényel, hogy a sok kód mi bele van fonva, megtaláljon és fonatodba simuljon.
„Üzenetek sora íródik a térben, mesteri kulccsal haladva az időtlenségben, egy találkozás által átveheted a saját kulcsodat, mi az újat az életet nyitja meg.”
Szerben állok, jó a helyem. Szerben vagyok élek vele.
A Négyek visszatérve üzennek ismét, téren-időn átkelve, verses formát betöltve.
