Valamikor régen úgy tartották, hogy itt kezdődik az újév varázslatos napja.

Tiltották, titkolták és mégis fenn maradt, valami van e csodás napban. A magok ültetése, a Luca búza hagyománya, mit földbe jó ültetni spirál alakban, balra fordulva, befelé, lefelé. Igazi varázslat a forráshoz vezető út, mi megmunkál, mit a kovács tiszta tüze olvaszt, tisztít, leéget és aztán átformál, majd megkeményszik, mind így van ez a teremtő gondolatokkal, imákkal, kérésekkel egyetértésben.

A sötétben, befelé lefelé vezető spirálon, lépcsőn, a föld tüze tisztít és átformál, ahogy az ember magjához vezető úton halad.

E nap lehetőséggel bíró, hiszen közeledve a új esztendőhöz határt bont, azzal a minőséggel, hogy kitisztított magokat tud ültetni az ember, jelenlévővé teszi és így teremt a varázslatban, hogy magjai napvilágot lássanak a fény születésig, és tovább növekedjenek a tavaszi megújulásba érve.

Ahogy az ültette mag teszi, úgy viselkedik a benső arany magocska is, kibújik napvilágot látni.

Így vezeti és viszi át az embert egy új szakaszba, kapun léptet át és léptet be mindazzal a cselekedettel, amit képes az ember felvállalni és beletenni, megmutatni.

A pogánynak vélt és tartott ünnepek nagy erőt hordoznak, nem véletlenül ferdítették és írták át azokat.

A Luca nap népi és ősi hagyománya egy csodás nap, ahol az ember a sötétben ültette aranyló magokat, hittel és teljes nyitottsággal remélve az újat magjában, hogy napvilágba bújik ki és növekszik az ég felé feltörő, tiszta erővel, szeretettel megszületik minden létezőben.

Az ember e napon, kerülhet minden más házimunkát, hiszen mikor ültet, magjával van elfoglalva és nem mást rendez, hanem önmagát rendezi, rakja egybe az új esztendőre.

A varázslat itt nagyon fontos, hiszen képesek voltak őseink jósolni és varázsolni, jövendölni e napból és általa.

A hagyomány ünnepei nem hiábavalók, figyelni, érteni, érezni és kapcsolódni is van lehetőséged.

Luca búza hozzávalói:

Aranyló, fénymagjaid-búzaszemek-Jézus magjai, a világosság hordozói, tápláló növesztő széruma.

Egészséges föld, melybe magadat veted bele, magjaidat ülteted, hogy helyed legyen, helyeden légy, helyedre kerülhess.

Egy általad választott forma, mi kerekségedet formálja, a világ forrását, melybe a spirálba vetett búzaszemek a forgást adják, ahol visszatalálsz anyai tápláló létedbe, itt erőt nyersz és így imáddal haladsz a valóságod terébe, a tengerbe, a kicsiny forrásból az igaz létedbe.

Szükséges a varázspor, mit a jelenléted ad és táplál, a jövőbe vetett hited, képi formát öltve, színeket alkotva és belefűzve.

PÁVA SZÜLETIK A CSODA FÉNYESSÉGBEN MEGBÚVÓ RÉSZE.

Kívánok csodás teremtődést, kapulépést magodnak és életednek.

„Ráolvasó, varázsnapja, magoknak kis halma, fénye,
Jézus tiszta jelenléte, hol az anya táplál engem szeretettel kikeletben,
mikor a fény születik bent, beérik az élet zöldje,
és változik a teljességem.
Páva lángja ismét ragyog, újjáéled a tűz, mi életet növeszt
és erejében érik a fényem, hiszen ültetem, újra ültetem magom,
így helyemre kerültem, földi létemben.”

Karsai Andrea
2020