Életrendezőtér

A boldogság nyomában járni nehéz, amikor a nyomokat elmosta a víz

Szerben állok, jó a helyem. Szerben vagyok élek vele.

A Bensőben körülnézni!

Szerben állok, jó a helyem.

Szerben vagyok élek vele.

Szerben élek, ó de hogyan.

Szerben állok, ide-oda.

Szerben ég az én két kezem.

Szerben fogom, tartom fejem.

Szerben, hol van az életemen

Szerben volt régen, – mikor az életben tudtam, érzetem, hogy a nyomok láthatóak és követem, mert látom, érzem. E nyom már régen nincsen, hiszen elmosódott teljesen. Már csak érezni lehet, de hiszen azt nehéz, mert úgy érthető, hogy vakon halad az, ki erre az útra lel.

Régi lábnyomokkal volt egyszer tele, most nincsen már nyoma sem, hogy valaha, valaki járt erre, az ó időkben, mikor a csillag másképpen világított a földi kékségre, akkor még hangok énekeltek a felhők színes rétegeiben.

Akkor még volt Ő, ki szelíden tanított, vezetett és tudta mindenki, hogy nem téved, jó amit tesz, épít, tanít és sugároz, de egy nap, ellene fordult a világ szele, mely mélyen lakozó irigység fondorlatos menete. Ekkor a nyomok eltűntek, de nem örökre, csak más útra terelte a figyelmet, hogy védett legyen az a megtalált sziget, ahol kiválasztott népek ősi rítusában táncoltak és táncolnak ma is a nyomok, melyek megfakulnak ugyan, de el nem tűnnek soha.

Ahogy a színek visszatérnek, a forgás ismét egységes zenéjében, újra rajzolódnak a lábnyomok, melyek a vízbe visznek és így a partra, hogy újra, a csónakban élő tengerre szálljon, az elszigetelt vasmacskával kötött, törött rész.

A szabad mozgás feltétele, hogy találj vissza benső helyedre, hol nyomokban megtalálod mindazt, mi belőled való, jónak gyökerében élő, nedvvel világító lámpás. Ahol a kis hajód, a szigetről visszatér a vízre, Boldogasszony tengerére, a kitaszított, száműzött, partra vetett tündér tánca ismét élő. Hangban vezet, irányt mutat és jelez a világítótorony, hogy érezd, lásd, tudd, a nyomok hazavezetnek benső köröd telt vizéhez, ahol öntözött a jó és feltámad a szél élő léte.

Szerben vagyok, hol újra tűznek lángja él.

Szerben vagyok, hol hangom táncra kél.

Szerben vagyok, hogy lásd, érezd, olvasd mesémet.

Szerben vagyok, hogy igaz útra kélj azzal, hogy a szerben benső köröd kinyílik és szeretetben táplálod magod, gyermeki, jóságos, kicsiny életét.

Kájelá 2021. 07.

Legutóbbi bejegyzések

disz12-600

Gyermekeink jövőjét éljük fel a jelenben

Tudom, erős a cím, de várd ki a végét.
Ismerősi és családi körben, óhatatlanul feljön a környezetvédelem-környezetszennyezés, a tudatos- közömbös gondolkodás, viselkedés témája. Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora a baj a fejekben. Rövid írás sorozatom első része arról szól, mit tehetünk mi azért, hogy ne következzen be az, amit annyiszor megfilmesítettek már Hollywoodban.

Tovább olvasom »