Életrendezőtér

színház

Nyáreleji előJáték

Forró a hangulat és létező fejek hullanak a porba, amiben kicsiny emberek életei is szétesnek folyamatosan.

Forró a hangulat és létező fejek hullanak a porba, amiben kicsiny emberek életei is szétesnek folyamatosan.

Az előjáték egy olyan beetetés, mely visszavezet valami régi homályban valamibe, ami már megmutatta magát, hogy nem jóból származó, békétlenségből táplálkozó, fogcsikorgató hideget kínál tálcán az embernek.

Az előjáték egy olyan bevezetés, ahol a függöny lassan emelkedik és élesben indul a színházi előadás. Valójában a nézőtér megtelt és türelmesen vagy izgatottan, akár kényszerből, – itt fontos elmondani, hogy mindenki a maga döntése által – van jelen. Nem is lehetne jobban megtelve a színház, ahová besétáltak az emberek a belepőt megvéve így vagy úgy, mindenki, ahogy jónak látta, gondolta, érezte vagy éppen eszetlenül azt sem tudva, milyen előadáson van és hol, de az előjáték az érdeklődését felkeltette.

Vannak olyanok is, – a sznob értelmiség rétegeiből – akik megmutatják, bebizonyítják, hogy illő ott lenni, ahol a meghirdetett nagy és új előadás premiere indul. Ostoba vagy felelőtlen az olyan ember, aki azt sem tudja hol van és mikor, pláne akkor, ha nem tudja mi az előadás címe?

A hangulat forró, izgatott és vannak, akik már most csalódtak, hiszen a pénzükért nem ezt várták. Valójában ingyen van, mégis ráébredtek sokan, hogy az élet olyan árkategória, amit nem lehetséges pénzben, számmal kifejezni, vagy éppen leosztani.

Volt már ilyen utálatos időszak az ember életében, amikor irányító hatalmasságok irányítottak, tereltek és arra buzdították az embert, hogy adja meg magát, így jobban jár és az élete is megmarad.

– Meg ám, de milyen árat fizetett érte és a végén ki maradt játékban?

Hiszen jó tudni, hogy az előjáték valójában egy csont, amire ráharap az állat és lehet játszani vele, irányítani, idomítani, és még fegyelmezni is úgy, hogy közben eszik, játszik és figyelnek rá. Az ember valójában nem állati lény, gondolkodni képes, szabadságban élő, döntéssel rendelkező ember. Nem más, ember volt, lesz és marad is, amennyiben szükségesnek érzi ezt a létformát. Nagyon finom részben válik itt szét a józanság és az esztelenség, ahogy úszik az árral mindaz a méltóságban megszületett létezés formája, ami által az ember emberként él, élhet.

Egy lehetőség csupán, hogy az ember tudattalanul van egy beharangozott néma, fekete-fehér gondolatot, érzést átalakító horrorelőadáson, ahol a belepőn a neve mellé oda van írva: „Az életeddel fizettél, az enyém vagy!”

A biztonság nagyúr, de kérdem én, hol van most a sok-sok hívő ember, aki időközben áttért egy új vallásra, új istent fabrikált a hatalmasságok mestere. De Isten nem bohóca senkinek, annál szebb és nemesebb mindaz, ami által élő részben kiteljesedik az ember élete, működése és növekedése által.

A háborúban mindig jó a marketing és csak a végén látszik, hogy a diktátorok, irányítók mit is tettek valójában.

Van megoldás. Az vesz részt az előjátékban, aki ezt kívánja, máskülönben erőszakról beszélünk, egy olyan erőszakról, ahol más tudatállapotban nem teljesen józan az ember, vagyis olyan méreg hatása alatt hoz döntést, mely már túlmegy minden határon.

Ebben van megoldás, amikor az ember körbenéz és a többség erejét, aki most a kisebbség nem lenézi és bírálja, hanem belátja, felméri és ezáltal felismeri, hogy tévedett, rosszkor volt rossz helyen, vállaja a gyengeségét, hitetlenségét, hiteltelenségét. Megígéri magának, hogy többet nem enged a kényszer hatása alatt hozott döntésképtelenségnek, ahol mégis magának kell felelősséget vallania a története végeztével.

Itt a lényeg. A felelősségvállalás egy olyan teher alatt, ahol szakad szét minden, – ugye milyen izgató ez a játék, csak nem élvezetes, ebből látszik, hogy az erőszak befolyásoltság alatt történik.

A nézetek jelen pillanatban megoszlanak, ahogy mindig is a történelemben, de talán ideje lenne felmérni józanul a helyzetet. Az ember születik és maghal, amikor ideje van neki, de nem egy előjáték alatt, amikor a függönynél az életet oltja ki. Maga szántából ideje kimenni a levegőre, ahol az élet valósága van és felismerni, hogy az élet valójában nem lehet biztosított sem egy fához, falhoz, cérnához, vagy répához kötve. Az élet egy körfolyam megállóiból álló részek együttese, amikor körbeér vége itt és valahol, valamikor indul újra.

Még nem késő kiszállni az őrültek játékából és józan, tiszta érzésekkel elfogadni, hogy van egy nagyobb erő, egy nagyobb jó, amely nem emberhez kötött kiváltságból létrejött biztonság, az életben maradáshoz.

Az ember szabadon dönt, de istent nem lehet és nem szabad emberi hatalmasságokra cserélni, mert abban vesztes lesz mindenki.

Amikor a rend újra él, a szívben létrejött szabad mozgásban ott, ahol valami jó terem, akkor ráébred az ember, hogy becsapták és nem dugja többé homokba a fejét, vállalja tettét, gyengeségét, butaságát és ébredését.

Az ébresztőóra csörög, egyre hangosabban, ideje felébredni a rémálomból és kisétálni a beterelt színházból, főleg úgy, hogy senki nem lehet bent önmaga. Ahogy kijönnek az emberek, az élet visszarendezi magát, de ehhez egy alkotó rész szükséges, az ember legfőképpen.

Változtass, hogy bízz újra magadban, életedben és ne más mondja meg, mitől, mikor és hol vagy biztonságban.

Az élet maga egy biztonsági játszma tere, játszótere, ahol játszani kell csupán, élvezni és nem előjátékok piciny élvezetében szenvedni, a mászóka tetején beszorulva ülni.

A játék akkor teljes, amikor minden része visszaadott. A diktátorok attól gyengülnek, mikor felismered, te vagy az, aki dönt, választ és változtat, ezzel építesz egészséges, szeretetben élő, új életet.

Te vagy aki kell hozzá és sikerül, hiszen vállalod a döntésedet, véded a saját életedet azzal, hogy mersz, tudsz és akarsz élni, a nyár adja-e felismerést neked.

A háború nem jó senkinek. Senkinek, főleg nem neked!

„Hol az ember háborog, drogban züllő élete egy napon sírba viszi, le a mélybe, hogy felismerje és döntsön, – Maradok végre. Élek, hiszen itt van az, csakis itt, amit ígéret földjének láttam érkezésem csodás percében!”

Karsai Andrea 2021

Legutóbbi bejegyzések

disz12-600

Gyermekeink jövőjét éljük fel a jelenben

Tudom, erős a cím, de várd ki a végét.
Ismerősi és családi körben, óhatatlanul feljön a környezetvédelem-környezetszennyezés, a tudatos- közömbös gondolkodás, viselkedés témája. Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora a baj a fejekben. Rövid írás sorozatom első része arról szól, mit tehetünk mi azért, hogy ne következzen be az, amit annyiszor megfilmesítettek már Hollywoodban.

Tovább olvasom »