„Gyökerek az erdőben.”
„Elégedetlenség, mindig a butaságból ered.”
„Ne hidd, hogy okos vagy, mikor az életet magad előtt felgyújtod és a hamuban az életet keresed, siratva mindazt, amit és akit közben elvesztesz.”

 „NT”

Tudom, erős a cím, de várd ki a végét.

Ismerősi és családi körben, óhatatlanul feljön a környezetvédelem-környezetszennyezés, a tudatos- közömbös gondolkodás, viselkedés témája. Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora a baj a fejekben. Rövid írás sorozatom első része arról szól, mit tehetünk mi azért, hogy ne következzen be az, amit annyiszor megfilmesítettek már Hollywoodban.

Szeretem az egyenes beszédet és úgy érzem, nem is engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezekben az időkben ne beszéljünk nyíltan, világosan és őszintén. Igen, őszintén, a saját felelősségünkről, mert bármennyire is szeretnénk lemosni magunkról ezt a terhet, nem fog menni.

Családi összejövetelek alkalmával, mikor elfogynak a kérdések, általában az elektromos autók, napelemek, öko dolgok témája következik. Ilyenkor fel lehet mérni, hogy  egy kis közösségben miként gondolkozunk. Nagyban látom, elég ha a közösségi oldalakra felnézek és rögtön szembesülök azzal a kérdéssel, hogy eddig miként maradt életben az emberi faj. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, ezek tények.

Mivel fogyasztói társadalom vagyunk, legfőképp erről lesz szó, a vásárlási szokásainkkal hogyan befolyásoljuk, legfőképp szennyezzük a környezetünket.

Rokonom szokta azt mondani: „Nem tehetek róla, ezt akarják a nagyok.” Ez a mondat akkor szokott elhangozni, mikor kérdőre vonom, miért nem csökkenti az öko lábnyomát olyan eszközökkel, ami kevésbé környezetszennyező (pld: elektromos autó), hiszen megtehetné, az „átlag” felett él. A válasz mindig ez: „Ezt tudom megvenni, ez az olcsó, ez van.” Megvehetné a napelemet, az elektromos autót, az egészségesebb élelmiszert és még sorolhatnám, de nem teszi. Nem csak ő, hanem sokan, nagyon sokan így vannak ezzel. Megtehetné, de nem hajlandó rá. Pedig rajtuk nagyon sok múlik. Egy termék ára akkor tud csökkenni vagy kevésbé emelkedni, mikor már tömegáru lesz belőle, tehát minél többet adnak el belőle, annál kedvezőbb az ára, ezáltal több embernek elérhető. Ezért lenne fontos az úgynevezett jómódú réteg felelősségvállalása ezen a téren. (Igen, tudom, nem tartok gazdaságpolitikai előadást és nem szeretnék más zsebében turkálni sem.) Így van ezzel az elektromos autó piac is. A gazdagabb réteg megveszi drágán, hogy később az „átlagemberek” is hozzájussanak használtan, természetesen olcsóbban.

Nem véletlenül tértem ki az elektromos autókra, mivel óriási szerepük van a környezetterhelés területén, ugyanis ahogy terjednek, fejlődnek, maguk után „húzzák” a többi szállító, közlekedési eszköz fejlődését is, amik az egyik legjobban szennyezők. Megindult a kamionok, hajók, repülőgépek „villanyosítása” is, mert ráébredtek a felhasználók, hogy sokkal gazdaságosabb fenntartani egy elektromos közlekedési eszközt, mint a dízel vagy benzines társaikat. Sajnálatos módon mégis hatalmas káosz uralkodik a fejekben, hiszen akkora ellenállás van még mindig e modern eszközökkel szemben, amit nem lesz könnyű átírni. Rengeteg a tévhit, az álinformáció, féligazság ezen a területen. Az embereket félrevezetik különböző olajcégek, autógyártók által fizetett újságírók, szakértők, sőt, egyetemi oktatók cikkei, amiben még mindig környezetbarátabbnak tekintik a kőolajjal közlekedő járműveket, mint az elektromos társaikat.  A profitéhes nagy autógyártók nem voltak hajlandóak az elektromobilitás irányába fejleszteni járműveiket, mert hatalmas összegekbe került volna. Eddig. A Tesla, amerikai elektromos autógyártó megjelenésével, fenekestől felfordította az autópiacot, ezzel arra kényszerítette a többi hagyományos autógyártó vállalatot, hogy ők is elinduljanak ebbe az irányba. Nem tudnak annyi autót gyártani, amit ne tudnának eladni, hatalmas az érdeklődés az autói iránt.

Visszatérve tehát, a felelősség megosztott. A gyártók előállítják a környezetszennyező termékeiket, mi felhasználók pedig megvesszük. Ki a felelős? A gyártó vagy a felhasználó?

És itt kezdődik az egymásra mutogatás: „Én azt veszem meg, ami van, amit olcsón kapok.”

Egy megoldás van. Meg kell büntetni a gyártókat. Hogyan? Úgy, hogy nem vásárolsz tőlük. Ilyen egyszerű. Olyan gyártó termékeit kell vásárolni, aki környezetkímélő, gazdaságos terméket állít elő. Ez minden termékre vonatkozik, az élelmiszertől az autóig. Mi tartjuk fent ezeket a cégeket, akik bennünket és környezetünket mérgezik.  Ami nekünk olcsó, azt majd a gyermekeink fizetik meg, sokszoros áron.

Egy kis történelem.

Nikola Tesla. A legjelentősebb mérnök, feltaláló volt a világon, egyszerűen zseniális elme volt. Minden berendezést látott működni a képzeletében és már így tudott javítani rajta, tehát amikor legyártott egy gépet, az tökéletesen működött. Rengeteg szabadalma volt, rengeteg terve, amiből sok a mai napig nyilvános. Természetesen a legfontosabbakat elrejtették előlünk.

Ha Nikola Teslát nem akadályozták volna folyamatosan, valamint Edison képes lett volna – levetkőzve hatalmas egóját – összefogni Teslával, akkor közel nyolcvan éve elektromos autóval járhatnánk, mitöbb, minden közlekedési eszközünk elektromos lenne, repülők, vonatok, kamionok, hajók. Tesla „befogta” azt a korlátlan, körülöttünk lévő energiát, amivel működtette töltés nélkül az autóját. Igen, akkumulátorra sem volt szüksége. És itt a kulcs, a megoldás a jelenlegi legnagyobb problémára , az akkumulátor gyártásra. Ebbe kötnek bele a legtöbbször. Az akkumulátor gyártás környezetszennyező, ez a vesszőparipa. Innen folytatom következő írásom…

„Az idő kerek, a legnagyobb veszteség, mely vissza nem tér, a hiány a hiányzó láncszem, valójában ezt keresed.”

„NT”

Tóth Lajos 2021.07.