Köszöntelek Benneteket!

Akkor spirituális a mai világunkban az ember fia-lánya, amikor ráér és van ideje a napot csodálni, ahogy feladatot kap és összeszedett kell, hogy legyen, jól látva, irányítva egy rendezett teret a fejében, tiszta gondolatokkal fűszerezve arra hivatkozik, és azt mondja: „Most nem tehetem, nem érek rá, fáradt vagyok és szétesett.”
E minőségek éppen akkor jönnek felszínre, amikor éppen próba van, vagyis cselekedni érdemes tudatosan és elvetik ezt az emberek.
Beszélni lehet szépen és sokat teremtésről, tisztulásról és spirituális útról, de higgyétek el, ezt nem ülve a szobában éli meg az ember, hanem cselekvő mindennapjaiban. Legyetek hát készen, hiszen az élet jelen pillanatban sokszor megvilágít és lebuktat emberi történéseket, működéseket.
Nagyra tekint magára sok tanító és energiával foglalkozó, úton járó ember, ki valójában elszigetelt életében örömforrásként édes alkoholba fojtja búját-baját, elenged és ilyenkor felszabadul.
Mások az étellel sanyargatják magukat és titokban otthon mindent magukba töltenek, a fél disznók a vega konyhába csakúgy rotyognak, s közben nyálukat csorgatják mindazok, kik várják, hogy ezen étel készen legyen.

Vannak, akik nagyot álmodnak és beleszakadnak, hogy fenntartsanak egy életminőséget, melybe szinte belehalnak, de akkor is megteszik, adni viszont nem szeretnek.
Mikor eljön az idő és pillanat, hogy mindaz a változás, mi mondva csinálva megtörtént egy emberben és megmutatkozhat azzal, hogy családjának gyermekeinek adhat, kibújik a szög a zsákból és az „enyém” , „akarom”, „kel”l érvényesül, hiszen az fontos, ami látszik és gazdagságot ad folyamatosan.
Négy -öt napig üzletemberként és üzletasszonyként dolgozó, pénzt gyártó emberek hétvégére felveszik fehér ruhájukat, álszent nyájas báránybőrüket és gyógyítanak, tanítanak, mindezt ingyen, hiszen nem lehet érte pénzt-cserét kérni.
Ki mondja ezt?  Az, aki nem vállalja a hívást: „Tedd le munkád és adj, gyógyíts, szolgálj másképpen.”
Az elhivatott emberek ítélik a kiválasztottat, aki mindent feladva hisz, alkot, teremt és dolgozik magán életén és nem láthatóan, de mindig képes adni  és ezért még pénzt is elfogad.
Régi időkben a „Mester” nem dolgozott a földeken. A cipőt, ételt, ruhát megkapta és még otthona is volt, ahol megpihent.
Nem tanította soha, hogy légy hajléktalan, de azt igen, hogy tedd le mindazt, amid már van, és jöjj velem, légy munkás-halász, aki a hitével jár, tanít és teremt.
Megítélő gondolatok járnak mindazoknak, akik hittel feladták mindazt a biztosat, ami bőséget és nyugalmat adott, és akik ezt nem merték megtenni, azok ítélnek és káromolnak rendesen.
Be kell látni, hogy aki a biztonságot, a pénzt megkapja, rendszeresen érdemes lenne hallgatni, hogy mit is lehet.
A csere mindig megvolt és ma is érdemes meglennie, hiszen mikor búzát, lovat, állatot és terményt kaptak a született működésükben erre hivatott emberek, a csere megtörtént és tisztelet övezte mindazokat kik így éltek.

Most elvárják az emberek, hogy gyógyítás legyen, de ne járjon érte semmi sem. A semmiért semmi, nem volt és ma sincs másként ez.
A felhígult térben sokan sáfárkodnak és sokan tiszta értékkel adnak.
Amint elengeded, hogy az adomány egy lehetőség, hiszen az ember érzi mi érték és mi nem.
Ez működik, csak az emberi rész nem működteti ezt, érdemes rendet tenni e téren, és átírni egy nem működő és igaz programot.
Mindenki maradjon annál, amire született és lássa el a dolgát, de közben ne ítélje azt, aki másként dolgozik, és munkájában szeretetben kibontakozik. Spirituális valóságunk erről szól a mai napon:
Üzletemberek és üzletasszonyok gyógyítókká válnak a hétvégén, a biztosért minden megtéve.
Az alkohol, édességek utáni titkos vágya és megélése, zárt ajtók mögött történik meg, természetesen az életben erről másként beszélve.
A tudatos gondolkodás eltűnik, mikor nem süt a nap és a feladat megmozgatja az embert.
A látszat hatalma fontos mindenkinek, hiszen többet mutatnak sokan és ezért szinte belehalnak, hogy legyen nagy és szép, hiszen így lenézhet embereket és megmutatja, mily nagyra nő a csökönyös szamár, -mikor elesik netán?.

Megromlott párkapcsolatban, szeretővel, gyermekeket elhanyagolva, női részen egyáltalán nem működve, a női mintát tanítja és gyógyítja.
És az utolsó, ami nem utolsó a sorban a tiszta ételek, amik valójában nem is kellenek, hiszen nem él vele az ember. Tudatában tele van szeméttel, szinte mindegy mit eszik, hiszen a méreg a gondolat, ami fertőz és méreg is egyszerre, mikor nem építő és szeretettel teljes benne az élő emberi lélek része.

„Felnőni annyit jelent, megérted az életed, elfogadod, véded, óvod
és szereted mindazokat, kik másként élnek, s ítélettel nem bántod és mérgezd őket.
Felnőni szépen is lehet. Bölcsen és higgadtan összeszedett vagy és meglátod, mi értékes és tudod mindennél jobban, mi a te igaz értéked.
Eszerint élsz és alkotsz töretlen hittel, örömben fürödve.”