Szoknya vagy nadrág?

Itt a nyár és most alkalma nyílik a leánynak és nőnek, hogy lefejtse magáról a modern világ feketébb szorító, megkötő jelképét, a dizájnosan szakított nadrágot.

Még az ősiségben a paraszt és szegény ember sem járt szakadt ruhában, nemhogy szakadt nadrágban a nő. A királynő minőségtől igazán messze áll, de persze a nő várja, hogy a férfi szemében ne diktátor és parancsoló fegyőr legyen, hanem szexi, érzéki nő. Ehhez érdemes ruhát váltani minden értelemben és a váltás által megérteni ennek lényegét és működésest is.

Az elmúlt másfél év alatt láthatóan a nők meghíztak, változtak, a háború bizonytalansága ezt teszi, ami persze nem jó. A deformált nők, vesztes lelkükben, még a testüket is takarni kívánják egyre szűkebb nadrágba bújva, ahol alakjuk amorf és ezért az önbizalom, bizony alul működik. A szoknya, ruha jól megválasztott színe, formája kiemel és öltöztet, nem szorít és zárja be a női harangot, mert ez csak haragot gerjeszt lattalanul.

Figyeld meg, hogy 7 napig ruhában jársz és abban vagy otthon is, a kapcsolat mennyiben más-magaddal és a családdal is. A hangok nyugalomban tudnak lenni és a főzés által is megmutatkozik, mert akár hiszed, akár nem, már az ételben is benne van e csodás forma ősi hatása.

Az ősiségben és most is érdemes hozzáidomulni, formálódni, nőni, hogy a megkeményedett, rossz beidegződések kiégjenek, kiengedjen és újra érzéki, finom női forma lágy suhanása kelljen életre.

Az elférfiasodott, működésben a kemény harcos, domináns erők harcába beszállt a női lágyság is, itt levetette azt a leheletfinoman működő, erőben aktivált létező formát, mely által ma már szinte nincsen helye a nőnek a konyhában sem.

A lélekben ez úgy játszódik le, hogy vagy elégedetlenség vagy pedig túlzott vágy születik fenntartani a tökéletes idomokat, bőrt és ehhez a legdivatosabb, trendi szakadt nadrágok, bőrcicanadrágok illenek, azzá válik a női forma, amitől irtózik, – Kurva jó lesz belőle – itt szó szerint értsd és ez lett az elvárás is.

A nő követte a követelményeket és itt, most meg is élheti, ahogy kihasználja saját magát és hagyja, hogy ő maga is 2. vagy 3. legyen a körben, mint megtűrt személy, már rég nem szoknyában harangozó, lágyan lépdelő erő szimbólum, aki valaha képes volt elrejteni, megmutatni, varázsolni, teremteni új dolgokat, pláne nem emlékezni.

Ahhoz, hogy a nő ne emlékezzen, férfi gatyába kell rázni, szíjjal megkötni, már készen is van a káoszka magja, ahol utána sírhat és a szivárványt mint szimbólumot ellopva, lehet másként élni, ami rég nem természetes.

A természet rendjében van édesanya és édesapa, mondom édes és nem mostoha, ehhez kell és fontos felnőni, hogy magát az ember ne tartsa mostoha körülmények között, ezért előbb csupán térj vissza az út mezsgyéjére, nézz, láss és érezz, ahogy leányok, nők, asszonyok ruhájukban élnek, alkotnak, működnek és kívánd meg e forma viseletét, hogy te is édessé válj magad, a férfi, a család és a világ számára.

Az elfogadásban édes érzések és jóság lakozik, ahol eltakart azon részek sokasága, melyeket nem kell mutogatni vagy mindenkinek látni.

A gatya a férfi viselete legyen, két szárba bújtatott magját tartja. A nő egyben van a ruhában, érzésében és ezáltal tud pördülni, a forgás ősi rítusával egy hullámhosszon jól működni és élni.

Dobd ki a szakadt gatyád, a szakadás egy sérülés, ezt vetted drága pénzért, hogy a rendszered leszkennelve beteggé tegyen.

A szakadt, sérült, ezért nem hordtak eleink lyukasat sem. Légy egyben magaddal és látszón ruhád egységén, tisztaságán, működésén is, jó és aktív rendszered rendje működése.

„Amikor a gatyát kidobom, elengedem a harcos,
fegyveres őrt, a katonát, ki irányítva lefegyverez.
Felveszem hát a szép, új ruhám,
mi egyben tart és lágyítja keménységem,
gyógyítja emlékem és visszavezet a forrás forgásába,
ahol már nem bántok és megbántott vagyok,
szeretni, táplálni, érzésekkel ölelni kész vagyok,
így a férfinak a helyet visszaadom,
hogy magom helyén jól működjek és éljek
szerelemben, teljességben és gyógyult egészségben.”

Karsai Andrea 2021.