Fenn a hegyen négyen ülnek, négy hangban elrévülnek.
Látják a tegnapot, jövőt és jelent,
látják, hogy kél a nap és mikor nyugszik meg.
Négyen szólnak, hangban érzem.
Négyen vannak ők, ott magosan fenn.
Négy elem, kinek élő magja, hangján távol a világ zaja.
Édes tűznek lángja lobban, táltos dobbant, újra itt van.
Táltos, kinek látható fehérsége újra üzen, légy a létben.
Láthatatlan erő terek, bolydítanak, pusztítanak, de az élőt elvenni sosem lehet.
Figyelj ember minden jóra, jóságban született szóra.
Szóra, hangra, ébredésre, figyelj magod kicsiny fénytestére.
Hangban szálló édes zene, dobbant a ló fehérsége, szétrúgja, mi nem nemes.
Rúgja a fénytelen erőt, a viharos porfelleget.
Rúgja, hogy ismét tiszta, látható legyen, mi zöldellve létező élet mag.
A táltos már nem figyel másra, csupán az embert nézi szüntelen,
hogy valaki tegyen ismét jót, mi megmenti a drága jó életet.
Figyelj ember, szemed ne lankadjon sosem,
a félelem nem határ, csupán nyitott ajtó az ellenségnek.
Sokat kapott ember-fia lánya,
sokszor volt a mélységnek határában, sokat fuldokolt és nyelt nagyot,
fulladásig szorította már többször is a hatalom.
Figyelj ember, nyissad szemed, láthatod a sok jót, mi született veled.
Figyelj ember, mert egyedül kevés vagy, bár erőd nagy neked,
vedd észre mindazokat, kik véled haladnak előre a táltos után, ki szólít tégedet.
Szólít ma ismét, tarts ki ember, még egy kicsit, hogy jövőd legyen.
A felmentő sereg itt van jelen, hiszen te cselekvésben jártas ember vagy, ki teremt.
Teremt holnapban bújó fényeket,
a pillanat szikráiban dúló harcok felett.
A háborúban sokan vesztettek már életet,
figyelj ember, hogy családod tartsd meg egységben.
A szétesett világ magja benned lakozik,
mindaddig míg hagyod,
figyelj jól, hogy egyben maradjon mindaz, mi veled és általad születik.
Édes ember, illatod szálljon ismét, hogy győztesen mondd és érezd,
megtettem mindent, hiszen imát mondott lelkem és hangom,
ki hallotta ott a négyeket, hol ismét megjelent a táltos és erőt adó üzenete.
Élj vele Ember élj vele!

„Ébredő, remegő hangom, erőre ébredten szól ma mindenkinek.
Az életet én élni kívánom és ezért mindazt megteszem, mit súg a szívem.
Jóban fürdik tegnapom szele, a pillanat varázsa és a holnap ragyogása,
melyet én, csakis én építek, azzal hogy létezem”

Kájelá
2020. december